A Jószív utca, ahol gyermekkoromat töltöttem baráti társaság volt. A családonként átlag 4-5 gyermekkel szeretettel bántak a szorgalmas, becsületes, dolgos szülők. Mi gyerekek szinte egész nap együtt voltunk és a kapcsolatainkat nem vallási, vagyoni hovatartozás vagy a bőr színe, hanem a tisztességes viselkedés döntötte el. Erre neveltek a szüleim is. Összetartott bennünket a közös sors, a napi megélhetésért folytatott küzdelem, valamint a sport, a szórakozás, a játék.
Az iskolát, a tanítókat nem különösebben kedveltük, és ennek nem mi voltunk az okai. Azt hiszem és tudom, hogy a mai gyerekek is így vannak ezzel.
Miért van ez így?
Amikor tanító lettem, egyre gyakrabban foglalkoztatott ez a kérdés. A Jószív utcához hasonló, de annál is fejlettebb közösséget is létre lehetne hozni az iskolában? Tanulmányaim és tapasztalataim alapján a következőre jutottam: igen! Mire alapozom ezt? Már gyerekkoromban is éreztem, hogy a nevelésben a szülő-gyermek, a tanár-tanuló páros viszonyok nem elegendőek a hatékony, eredményes neveléshez, hiszen mi gyerekek a legerősebb hatásokat a barátoktól, osztálytársaktól, a tágabb környezetből kaptuk.
Ezért véleményem szerint ki kell küszöbölni az olyan nevelő munkát, amely a páros viszonyokra, amely az egyes egyénre a hírhedt „gyerekekre” irányul, aki a pedagógiai munka legfőbb gondját alkotja. Ennél bonyolultabbá kell tenni a nevelést. A pedagógus hatása a gyerekre, a tanulóra szűk és korlátozott tényező.
Egy igazi közösséget kell létrehozni, megszervezni. A nevelés tárgya tehát ez a közösség legyen és erre a közösségre kell „irányítani” a nevelő munkát és ez a közösség legyen a tanuló nevelője.
Az iskolai munka fontos mozzanata, hogy a legvégsőkig célszerűnek kell lennie. Olyan embereket kell nevelnünk, amilyenre a társadalomnak szüksége van. Ehhez azonban egy igazi társadalomra is szükség van, ami felé haladhatunk.
Mérnököket, informatikusokat, szerelőket, orvosokat, tanárokat stb. kér az iskolától a társadalom, vagyis különböző szakembereket. Ezek a végzett szakemberek a saját szakmai hasonlóságuk határain túl egymással szöges ellentétben álló személyi tulajdonságaik révén szükségképpen különböznek egymástól. Ezért a pedagógusoknak nemcsak az új nemzedék szakmai képzéséről kell gondoskodnia, hanem a magatartás, a jellem neveléséről is. Ezt a munkát már az általános és a középiskolában el kell kezdeni.
Az egyéniség, mint nevelési termék tervezését a közösség, a társadalom igényei alapján kell elvégeznünk. Feladatainkban nincs semmi örökre szóló és abszolút. A társadalom követelései csak egy korszakra érvényesek, s e korszak időtartama többé-kevésbé korlátozott. Tökéletesen meg lehetünk győződve arról, hogy a következő nemzedékkel szemben már bizonyos mértékig megváltozott követeléseket fognak támasztani és emellett a változásokat fokozatosan fogják végrehajtani az egész társadalom életének fejlődése és tökéletesedése irányában.
Feltevődik a kérdés: a szakmai vonatkozásokon túl a jelen kornak milyen jellemvonású személyiségekre lenne szüksége? Kulturált, iskolázott magyar embert szeretnénk nevelni. Jó szakmai képzést kell neki nyújtani. Ki kell fejlesztenünk benne a kötelességérzet és a becsület, a hazafiasság fogalmát. Tudjon engedelmeskedni és parancsolni. Tudjon udvarias, szigorú lenni az élet körülményeinek megfelelően. Legyen aktív szervező. Legyen jó sportoló, kitartó és edzett, tudjon uralkodni magán és hatni másokra, tartsa tiszteletben a közösséget, amelyben él. Legyen élénk, vidám, tudjon élni, és tudja szeretni az életet, legyen boldog. S ilyennek kell lennie nemcsak a jövőben, hanem a jelen minden napjában is.
Ha ezeket a konkrét jellemvonásokat sikerülne elérnünk ez bőven elég lenne!
Az ilyen jellemvonású emberek csak egy igazi közösségben alakulhatnak ki. A közösség kialakulásához szükségünk van azokra a demokratikus vívmányokra is, amelyekkel a mai társadalom már rendelkezik (pl. választások, képviselők, önkormányzat, bizottságok stb.).
Szükségünk van azonban határozott, becsületes, jó vezetőkre is, akik a közösség működését figyelemmel kísérik és a negatív folyamatokat kiküszöbölik.
A következőkben ezen elvek alapján mutatom be a közösség kialakítását az általános és középiskolában.