Tanácsosokon azokat a tanulókat értjük, akik szívükön viselik az iskola ügyeit és feladatait, részt vesznek a közösségi szervek munkájában, a kulturális és tanulmányi munkában. Az iskolában ezeket a tanulókat tanácsosoknak nevezhetjük el és külön jelvényt kapnak. Ők azok a tanulók, akik biztosítják a közösség működését, megőrzik a folytonosságot, a stílust, a hagyományokat.
A helyes kifejlődés érdekében nagyon fontos, hogy a tanácsos rangnak határozott szervezeti formát adjunk. A tanácsosok fejlődését úgy teremthetjük meg, ha a tanácsos rangot nem minden tanuló kaphatja meg.
Így vannak „tanulók” mint jelöltek, és vannak „tanácsosok”. A tanácsos rangot a testületi ülés határozatával adományozzuk, és az iskolagyűlés hagyja jóvá. Az iskolagyűlésen ünnepélyesen nyújtjuk át a tanácsos jelvényt.
A tanácsosok kiválasztása után minél gyakrabban össze kell őket hívni és el kell velük beszélgetni az iskola ügyeiről és a segítségüket kell kérni az iskola feladatainak megoldásához.
A tanácsosok és a tanulók nem csak abban a tekintetben különböznek egymástól, hogy milyen nagy irántuk a bizalom, és milyen mértékben vesznek részt az iskola ügyeinek megoldásában, hanem bizonyos jogok és kötelezettségek jellege tekintetében is.
A tanácsosoknak bizonyos előjogaik vannak a tanulókkal szemben. Ezek:
1. Amikor az iskolagyűlésen a nevüket mondjuk, mindig hozzátesszük, hogy tanácsos
2. Csak a tanácsosokat lehet megbízni kényesebb, nehezebb feladatokkal
3. A közösség funkcióiba, tisztségeibe, bizottságaiba csak tanácsost lehet beválasztani
4. A tanácsos jelvény viselése
Ezek mind a bizalom erősítését szolgáló „előjogok”.
Azt hiszem mindenki előtt világos, hogy milyen nagy nevelési jelentősége van ezeknek a jogoknak és kötelességeknek, de a formának is igen nagy jelentősége van.