Végül szólnunk kell még három dologról: az iskolai közösség – a politika, az iskolai közösség – a nevelők és az igazgató szerepéről a közösség megszervezésében:
• A társadalom gazdasági, politikai élete döntő hatással van az iskola életérem a közösség befolyásolására, mint pozitív, mint negatív értelemben. Az iskolai közösség csak akkor lesz hatékony és eredményes, ha egyetemes humanista emberi elvekre épül. A kirekesztő, rasszista, irredenta elveket a vallási és a vagyoni hovatartozás alapján történő megkülönböztetéseket nem szabad megengedni az igazi közösségben. Az iskolai mozgalmak is ezeket a haladó humanista elveket kell, hogy szolgálják, a közösség részeként és annak alárendelve. Az iskolai közösség legyen példa a társadalom számára.
• Furcsán hangzik, de az iskolai közösség megszervezésében (kísérleti tapasztalataim ezt igazolják) a legnagyobb ellenállást a pedagógusok részéről tapasztaltam. Nagyon sok az autokrata pedagógiai módszerekkel dolgozó pedagógus, akik a közösséget nem fogadják el, vagy a gyerekeket nem hagyják érvényesülni. Mások felesleges megterhelésnek érzik ezt a munkát. Sokán megalázónak érzik, hogy a tanulók is beleszólhatnak az iskola életébe.
• Az iskolai közösség megszervezése az igazgató feladata, ezzel a munkával a pedagógusokat sem szabad feleslegesen megterhelni. Az ő feladatuk elsősorban a színvonalas oktató-nevelő munka kell, hogy legyen. Az igazgatónak meg kell azonban győznie őket arról, hogy ők is az iskolai közösség részei, amelyben nekik is van feladatuk. A jól megszervezett közösség az ő munkájukat is segíti és megkönnyíti (tehát megéri a befektetés).
A javaslatok általános és sokrétű választékot tartalmaznak, amelyeket nem minden iskolában és nem mindent lehet alkalmazni. A munkát a helyi lehetőségekhez, sajátosságokhoz kell igazítani.
Ez nem dogma. Lehet másképp is. A fontos az, hogy a tanulók intézzék az ügyeiket, amelyek őket érintik és az iskolában egy játékos, boldog, vidám közösség jöjjön létre, ahol a fegyelmezési, viselkedési problémák is könnyen megoldhatók.
Ez az iromány sem nem disszertáció, sem nem szakdolgozat. Nem jelöltem meg azokat a közösséggel foglalkozó pedagógusoknak a nevét, akiknek gondolatait az anyagban felhasználtam. Ezt politikai okok is indokolták. Az elmúlt 50-60 évben a közösségeket a múlt „kövületei” közé sorolták és ma sem örvendenek népszerűségnek. A másik ok a társadalmi viszonyok. A kapitalizmusban nem jöhetnek létre igazi közösségek a kibékíthetetlen társadalmi ellentétek miatt, bár az iskola részben ki tudja küszöbölni ezeket a negatív hatásokat.
Az irományom inkább a jövőnek szól, ezért hat utópisztikusnak. A közösséggel foglalkozó nagy pedagógusok gondolatait igyekeztem „modernizálni”, a mai viszonyokra adaptálni.
Talán sikerült.